KÉZENFOGVA....
Most jön a java. Kézzelfoghatóvá tenni az elméletet. Ha láttad a Született Gyilkosokat egy csomó minden lezajlott benned. Ömlött a vér, a káromkodás, a mocsok, és a moziból kijövet sok ember megmutatta, milyen is valójában! Amerikában tiltott lett a film, mert sokan megölték a családjukat, hozzátartozóikat a moziban látottak hatására! És benned mit váltott ki, vajon megváltoztál te is, vagy megdöbbentél másokon, és titokban megbotránkoztál magadon is? Az életben szembesültél már valaha a halállal? A temetés, az egy kicsit más....Kivülállókként bámuljuk a koporsót, rettegünk, hogy egyszer mi is sorra kerülünk, de hamar tovább sietünk, hiszen a jelen illata feledteti a jövönket. De mond meg őszintén, félsz a haláltól? Érezted már közelről az illatát? Ha igen, akkor van miért hálát adnod. Hogy még nem tetted? Sohasem késő!
Háromszor volt autóbalesetem, mindegyik esetben kiszáltam a kocsiból. Egyszer a bátyjám elaludt vezetés közben, nyolcvannal rongyoltunk a pirosba. Jobb oldalról belénk jött egy zsiguli. Kettőt pördültünk, majd megállapodtunk a szembejövő autók között. A Trabi jobb fele, ahol ültem, keréktöl kerékig kiszakadt, és egy karcolásom nem lett. KÖSZÖNÖM! Prágából stoppoltam hazafele, a soför megcsúszott a szemer-kélő esőben a csúszós úton. Nyolcvan felett nekicsúsztunk a szalagkorlátnak. Mint a rongybaba, kifolytunk a biztonsági övből. A pasi kifejelte a szélvédőt, az én buksimat a napellenző fogta meg, ami le volt hajtva, igy csak sebes lett a fejem, nem vágta be az üveg. Kiszáltam, és tovább stoppoltam. A hátralévő úton volt időm gondolkodni, ésvolt miért hálát adni az Úrnak! Egyszer a részeg nevelőapám selejtezte le a kocsit, fönnakadtunk egy kerékvető kövön az út szélén. Hazasétáltam, semmi bajom nem történt.
Spanyolban csavarogtam, ez 94 januárjában volt. Elegem volt mindenből, 400 ft-ért vettem kajcsit, és egy fillér nélkül kistoppoltam Barcelónába. Három nap a városban, majd egy hét Costa Brava. Hálózsákban aludtam a tengerparton. Kinéztem egy helyet, ahol szép lessz majd a napfelkelte. Kicsit meredeknek tünt, de tapogattam már a mű falat egy sportcsarnokban, és ez sok mindenre feljogositja a magyart, ugye ? Eleinte O.K. volt minden, de elértem egy szakaszt, ami túl meredek volt. Visszaestem. Akkor még nem volt ennyi tapasztalatom a Jó Istennel, nem vártam én Tőle segitséget, csak be voltam sz....-SEGITS!!!-Kiáltottam a semmibe. Azt se bántam volna, ha egy mókus jön, nem vagyok telitett faji, és némi nemi előitéletekkel, csak jöjjön! Mint amikor visszaesel a mű falon, és a kötél megfog, alád karol és átölel, valami olyasmi érzés volt. 30-40 cm esés után egy erő átölelt, hátulról neki nyomott a sziklának, és feltolt a maradék hátralevő részen. Csak ültem döbbenten, és bámultam a semmit, ami, vagy aki, megmentette az életemet. Vajon te nem hinnél ezek után Istenben?
Hajmáskér mögött sétáltam a volt katonai lőtéren. Hazafele a Bakonyból. Tiz kilómé-teres körzetben nem volt senki sem, csak én. A kutya se jár arra, a senki földjén. Késöbb észrevettem három farkaskutyát, csodálkoztam is magamban, vajon hogy kerültek ezek ide? Messziről követtek. Csodáltam őket, olyan szépek, olyan izmosak...Hirtelen, az egyik bokorból kirohant egy nyuszi, és ezek hárman, mint a természetfil-mekben a gepárd, mikor kergeti az antilopot, utána! Csak ámultam, és bámultam ezt az élet-halál harcot. Ám nyuszika lelépett, és ez a három dög(hová tűnik az a szép, izmos, csodáltra méltó....stb.) egyenesen felém rohant! Támadtak, habzott a szájuk, vérben uszó szemek. A kutya ösztönösen a nyakra megy, megfolytja az áldozatát. Csak a hátizsákom volt nálam, lekaptam, hogy ne tudjanak hanyatt rántani. Hirtelen legugoltam, és felkaptam egy 2 m hosszú, kihegyezett lécet, ami addig NEM VOLT OTT! Esküszöm! Forogtak körülöttem a dögök, bal kézben a hátizsák, jobb kézben a hegyes végü bot. Tiz perc után belefáradtak, és tovább mentek. Veszprémig szoron-gattam azt a semmiből lett lécet, bele lilultak az ujjaim is, remegtem a félelemtől. Segitett az Úr, ott termett egy "fegyver" a megmentésemre, ami bizony addig nem volt ott! Köszönöm Istenem!
Rómában laktam három hónapig. Minden nap ellátogattam a Szent Péter Székesegy-házba imádkozni. Volt egy etióp barátom (haver volt, nem vagyok homoszekszuális), gyakran csavarogtunka belvárosban. Az arabok és a négerek a titkosszolgálat szemé-ben mindig is gyanúsak voltak, minket is figyeltek, mint késöbb kiderült. A Szent Háromság téren voltunk, cd-t akartam cserélni a discman-ben. Csak nyitottam volna a hátizsákomat, már ugrott is elő a zsaru, és rántotta a géppisztolyt! A carabinieris belenyomta a géppisztoly csövét a képembe, azt hitték bombát akarok aktiváni! Néztetek már puskacsőbe? Halál félelmed van. De ő jobban félt mint én. Remegett a keze, hiszen " Fel is robbanhat "! Tudtam, ha csak mozdulok, pánikba eshet, és meghuzza a ravaszt. Megáll az idő, nem veszel levegőt, és nem dobog a szived! LEÁLL A SZIV! Ez komoly! Csak bámulok a fekete lyukba, és várom, hogy történjen valami. Mé az is jobb lenne, ha lőne, ugyanis akkor legalább tul lennénk ezen az egészen. Nem a haláltól félek, mert ami nincs, az nem fáj, hanem a halált megelőző sokkos állapot a borzalmas. Mikor látta, hogy nem csinálok semmit, nem repülünk, csökkent a feszültség, túl voltunk a sokkon, és egy hatalmas dobbanással megindult a szivem! Megmutatta az Úr, milyen nagy dolog élni, életben maradni.
Egy barátom, aki az Egrieknek teljesitett megbizásokat, ugyanezt mesélte. Feladat közben elkapta a kokurens csoport, a barátjával falhoz állitották őket, és pisztollyal kiszámolósdit játszottak. A barátja kapta a golyót, ő továbbitotta az üzenetet. Lefagyott, mint a számitógép, megáll a sziv! Ez nem HOLLY WOOD, ez a valóság, én megtanultam becsülni az életet.
A feleségemmel stoppoltam a Horvát tengerparton. Hazafelé kemény volt, Zágrábtól folyamatosan szívtunk. Nem vettek fel, késöbb rossz fele vittek. Varazsdinban egy pasi egészen más fele vitt, mint amerre mennünk kellett volna. Az asszony teljesen kimerült, biztattam, hogy próbáljon erőt gyűjteni, mert 8-10 km-t kellene visszafele gyalogolni. Az út másik oldalán parkolt egy Vectra, kopasz, szemüveges, fiatal srác támaszkodott neki, és integetett, hogy menjünk át. Átvánszorogtunk, és megkérdeztem, hogy miben segíthetek. Semmi, csak minket várt-válaszolta, és be akart ültetni az autóba! Visszakérdeztem mégegyszer, és elmondta, hogy minket vár, elvisz a kereszteződésig, ahol tovább stoppolhatunk Magyarország fele. Csodálkozva ültünk be a kocsiba. Menetközben harmadszor is rákérdeztem, és mosolyogva mondta, hogy semmi más dolga, csak minket visz ki az autópályához, hogy tudjunk tovább stoppolni! Amikor megérkeztünk, rámutatott egy ott várakozó autóra, és közölte, hogy az fog minket tovább vinni! Miután elköszönt, mi elindultunk az ott várakozó kocsi felé, és a srác a Vectrával egyszerűen eltünt!!! Nem hajtott el semerre, nem bőgött a motor, és sehol sem láttuk a távolban az egyre kisebb autót! Azóta tudom, hogy hogy néz ki egy angyal!! Alacsony, szemüveges, kopasz..... A Jó Isten megmutatta a hatalmát, és láthattunk egy csodát!
Olaszországban történt 2008-ban. Volt egy kis autónk, fiat Panda 750-es. Szegény ember ennek is lelkesen tud örülni, főleg ha nincs más választása. Azzal jártunk a városba vásárolni, dolgozni, vasárnapokon és esténként maszekolni. Egyszer hazafele erősen kezdett szuszogni, csatogni a motor. Mivel mozdony-szerelő az eredeti szakmám, tudtam, hogy hengerfej tömítésssel van a gond, és örülök, ha hazáig kibírjuk! Megjavítani nem tudtam, szervízre nem volt pénzem, minden nap használtuk a kocsit, nem tudtam hogy mit tegyek. Elötte nem sokkal hallgattunk a feleségemmel egy előadás sorozatot, és ott hangzottak el nagyon szép tapasztalatok. Éjszaka elgondolkoztam , milyen jó lenne, ha jönne egy angyal, és megbütykölné éjszaka az autómat.... Reggel lementem, beindítottam, és halkan duruzsolt a motor!!!! Utána még egy évig használtam a Pandát, hengerfej tömítés csere nélkül.
Megkeresztelkedni egyszer kell de őszintén.Talán ezzel is ugy vagyunk,mint a szerelemmel.Fellángolunk, 14 évesen megcsokoljuk a másikat, és nem szakadunk el egymástól soha az életben! De két héttel késöbb duzzogva hátat forditok, csalodva menekülök, és talán 10 év mulva megtalálom az Igazit!
Mikor 94- ben megkeresztelkedtem, fiatal voltam még a nagybetüs életben.Nem ismertem a család felelősségének a terhét, a lemondás szolgálatát a szeretteimért, hiszen csak egy 21 éves taknyos voltam.Nem volt társam, lakásom, gyerekem, úgy váltogattam a munkahelyeket, mint más a fehérnemüt.Állandóan a tengerparton csavarogtam, szabad voltam!Csodálatos tapasztalataim voltak, de hatalmas csalódásaim is.Évek alatt megismertem a gyöngeségeimet, a hitetlenségemet bizonyos szituációkban, a saját bőrömön tapasztalatam meg a gyakorlati kereszténységet.Olyan volt az életem, mint a szenvedélyem, a buvárkodás.Egyszer fell, mély levegőt venni, aztán le, ameddig birja a rekeszizom.Voltam sikeres üzletkötő, népszerü grafikus, de voltam hajléktalan Rómában, és bámultam a géppisztoly csövébe is, másodperceken mult az életem.
Az Úr meg akart alázni, hogy 100%-osan rá bizzam magam.97 karácsonyán belefáradtam.Rájöttem, hogy vagy odaadom magam 100%-osan Istennek, vagy kicsinál a Sátán.Nem akartam lemondani az álmaimról. Ismét sikeres akartam lenni, de picit olyan volt a szitu, mint amikor két ajtó elött állsz.Az egyiken bemenve Istenhez jutsz, a másikon a saját vágyaidhoz, a fontos dolgaidhoz.
Nem tudtam ,hogy ha az Istenhez vezető ajtot választom, akkor Őrajta keresztül eljuthatok a saját dolgaimhoz is. De ha nem az Istenhez vezető ajtót választom, hanem a saját elképzelésemnek megfelelőt, akkor soha sem jutok el a célomhoz.
Belefáradtam, feladtam.Honapokon keresztül csak kutattam a Bibliát,kerstem a megoldást. És arra jutottam, hogy a Sátán mindent elkövet, hogy elszakitson Istentöl,csak egy megoldás van, hogy békén hagyjon. Önként elszakadni Istentöl.Lemondtam az üdvösségröl, az örök életről, a halált választottam.Megirtam a gyülekezet veztéinek a kilépési nyilatkozatomat.Megdöbbentek, nem akarták ehinni.A bizottság győzkődött, a gyülekezet kétségbeesetten probált megmenteni, de döntöttem, és csöndben kiléptem a gyülekezet, és a menyország felé vezető ut ajtaján.Azt mondtam elég volt, soha többet nem kérek ebböl.
Életem legnyugodtabb időszaka volt, buliztam, csajoztam, jött a pénz, nem volt lelkiismeret furdalásom, nem voltak lelki és anyagi gondjaim.Fél évvel késöbb megismerkedtem egy katolikus lánnyal, szerelmesek lettünk! Végre megtaláltam az Igazit!Mivel teologiát tanult, beszélgettünk a hitröl, én sokat meséltem neki a Bibliárol, Jézusrol, volt mögöttem bőven ismeret anyag, és tapasztalat.A beszélgetések alatt kialakult bennem is egy furcsa érzés, kezdte Jézus megmelegiteni a szívemet.Elgondolkoztam, tudtam, hogy ezt nem nézi jó szemmel a Sátán.Egy szerdai napon döntöttem, pénteken este elmegyek szombat kezdésre, és ezentul szombatokon elmegyek Istentiszteletre.Azt mondtam magamban, vállalom ismét, elindulok Isten fele, bár tudom, hogy támadni fog a Sátán, de bármimet is vegye el, a munkámat. az egészségemet, a karrieremet, az életemet, elindulok a visszafelé vezető uton! Fél óra mulva sírva telefonált a kedvesem, és közölte, hogy nem tudja, hogy mi történt, de soha többet nem találkozhatunk!!!!!!Ő sem tudta megmagyarázni.Erre nem számitottam.Bögve mentem be az Isten házába, mert azt fizettem meg a Sátánnak, ami számomra fontosabb volt az életemnél is.Igy jutottam vissza a gyülekezetbe, ismét válaltam az Isten utját, de megkeresztelkedni, azt SOHA!
Évekkel késöbb ismerkedtem meg a feleségemmel, és az ő keresztelkedése vitt vissza engem a medencéhez, hogy mégegyszer. most már 100%-osan felvállaljam a szövetséget.
A feleségem 20 évig szivott napi két doboz cigit, és sehogy sem birt leszokni. Mikor megismerkedtünk, megismerte apránként a hitet. Imában kérte az Úr Istent, hogy segitse meg, mert meg szeretne szabadulni,de nem tud. Másnap reggel mikor ment dolgozni, a buszmegállotol nem messze10-15 méterre cigizett valaki. A feleségem fulladni ketdett, mert nem birta a cigi füstöt! Ez már nyolc éve, és a mai napig rosszul van ,köhög, ha csak megérzi a füstöt! Ez számunkra egy nagyon szép tapasztalat.
Veszprémböl Olaszfaluba költöztünk egy parasztházba, albérletbe. Cserépkályhás háziko volt ,egy igazi álom. Választanunk kellett, vagy megvesszük a tüzifát télire, vagy vendéggül látjuk az elözö házasságábol származo gyerekeket. Csak később rendezödtek a dolgok, az egyik maradt az apával, a másik lett a nevelt lányom. Nem nagyon ugráltunk, de az utolso pillanatban találtam egy rendkivüli alkalmi munkát, egy vasárnapi maszek alatt megkerestem az egész évi tüzifa árát! Nem sokkal később történt, hogy a fönököm, aki nem nézett jo szemmel az adventistaságom miatt, hirtelen gondolt egyett, és a cég telephelyén halmozodo fa hulladékot ingyen nekem adta, egy kamion fát! Butor maradványokat , gerendavégeket, osb-t, és mindent ami éghetö! Csak a veszprém-Olaszfalu fuvarért kellett fizetnem 5000 Ft-ot, ami a fuvart sem fedezte. Ennél a cégnél kaptam rendkivüli borravalot, mikor elfogyott a kaja pénzünk.
2012-ben történt Székesfehérváron. Csonthártya gyulladásom volt a jobb lábamon. Mivel akkor találtam ój munkát, féltem azonnal elmenni táppénzre, hátha baj lesz belőle. Kenegettük, kezelgettük, Bioiptron lámpával is próbáltuk csökkenteni a gyulladást, de hetek múlva sem volt eredménye semminek. A feleségem akkor olvasta E.G. White életét, és az imák általi gyógyulásokat. Egyik este javasolta, hogy kenjük meg olajjal, úgy, ahogy meg van írva a Bibliában.
Jak. 5,14
Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében.
Jak. 5,15
És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt. És ha bűnt követett is el, megbocsáttatik néki.
Jak. 5,16
Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.
Mivel csak közönséges étolaj volt otthon, megkentük azzal, és imádkoztunk a gyógyulásért. Éjszaka úgy éreztem, mint ha elektromosság futna végig rajtam, másnap reggelre pedig teljesen megszünt a gyulladás! Előző este vörös volt a bokámtól egészen a sipcsontom küzepéig, most pedig csak egyetlen pici, újhegynyi pont volt érzékeny, mutatva, hogy itt valamo volt, amire sokáig kell emlékeznem!!!
Ha megengeded, egy sztori, a szószéken hallottam.Afrikában történt, pontosan nem tudom ,de helyi lapok is irták, megtörtént eset. Egy ember, minden nap 12-kor, mikor elment istentiszteletre, megállt az ajtoban, egy percre letérdelt, majd kiment.
Soha nem vállalt szolgálatot, soha sem szolt az Igéhez hozzá, nem vállalt semmilyen hozzászollást, csak csendben bejött, egy gyors ima, és távozott. Kiváncsiak voltak az emberek, hogy mi ez a különös viselkedés, miért ilyen, hogy csak jön- megy.
Azt válaszolta, hogy ö nem tud hosszan imádkozni, nem tud olvasni, sokszor nem érti a prédikáciot sem ,ezért bejön a templomba, letérdel, és csak ennyit imádkozok: Jézus, itt van Jim.
Ugyanis Jimnek hivták. Mindenki megdöbbent, sokan csoválták a felyüket, sokan nem értették meg Jimet. Késöbb megbetegedett, és korházba került. Nem voltak rokonai, nem látogatta senki, de mindig vidáman feküdt, és csak mosolygott.
Azokban a hetekben , míg ott volt, felfigyeltek az orvosok valami különösre. Súlyos műtétek sikrültek gond nélkül, gyorsabban gyogyultak a betegek, jobb volt a hangulat, minden sokkal jobban ment a korházban. És mindenki szeretettel gondolt Jimre, mert úgy érezték, mintha köze lenne minehhez. Rákérdeztek, és a következöt mondta. Minden nap, pont 12-kor meglátogat a vendégem. De hát hiszen nem látogatja senki! De igen. Minden nap 12-kor megáll Jézus az ágyam mellet, és csak ennyit mond: Jim, itt van Jézus.
Tanuld meg Jimtől a lényeget. Ő leborúlt, és a szívét nyújtotta Jézusnak! És arra kérlek tedd te is! Semmi ostobaság, semmi hősködés, semmi öngyilkosság. Isten becsüli az életedet, jobban mint te. Ő a saját életét adta, hogy téged megmentsen.
Még élek, nagy nehezen próbálom összerakni ezt az oldalt, talán ráébreszt téged is arra, hogy hálát adj Istennek!
Szerintem van miért lassitani ebben a rohanó világban van miért feltekinteni, és magadban elmotyogni, hogy " köszönöm", vagy valami hasonlót.
Ha megbecsülöd ezt a koszos életet, illendő megbecsülni Őt, aki adta.
Isten szerint ez nem egy értéktelen, értelmetlen, üres láblógatás hetven vagy nyolcvan éven keresztül, hanem a legdrágább dolog a világon!
Duzzogás, tagadás,káromkodás helyett gondolkozz, és fogadd el, hogy Valaki segiteni akar neked! Hogy ne félj a haláltól, hogy ne félj a holnaptól, hogy legyen értelme a mának, legyen értelme a világnak!
Egyszer majdnem elvállaltam egy balhét, amit más csinált volna meg. Egy barátom, akinek már volt priusza, ő az "Egri", meg akart verni valakit, aki bántalmazta a barátnőjét (és a szerelmemet). Ugy terveztük, én fedezek, ő üt, és ha balul sikerül, akkor ő lelép, én meg vállalom a rendörségen a verést, kevesebbet kapok, mert még tiszta vagyok. Utólag visszagondolva ostobaság lett volna más helyett ülni, pusztán a szerelmi lángolás és a barátság miatt, de barátként szerettem azt az embert, és megtettem volna, hogy ne kerüljön nagyobb bajba.
